Meg ne halljam valakitől, hogy az ufótéma nem volt jó ötlet, mert menten szívrohamot kapok! Még ha nem is vesszük figyelembe, hogy bármilyen ötletet, sőt, sztorit meg lehet jól csinálni, akkor is remekül illeszkedik
ahhoz, hogy a húsz évvel idősebb Harrison Forddal együtt Indiana Jones is öregedett. Szóval már most szögezzük le, hogy nem ettől uncsi a film! (Mert az: még ásítottam is, ami bizonyító erejű.)

Vágás

A dolog akkor kezdett gyanússá válni, amikor egyes jelenetek jóval szájbarágósabbak voltak a kelleténél. Már rég tudta mindenki, miről van szó, de azért muszáj volt még várni a tantuszra, aztán szóban elmondani, aztán elismételni. Ez a hiba persze a film csúcspontján – hol másutt – ki is csúcsosodik. Figyelem! Bár olybá tűnik, de ez nem a forgatókönyv hibája. Ez a vágó hibája. És ha innen közelítjük meg a dolgot, akkor már rögtön érthető, hogy miért tartott az örökkévalóságig egy-egy jelenet, miért volt halálosan unalmas, amikor már negyed órája püfölik egymást azok, akik püfölik egymást. Szóval egy alapos újravágással akár az elejétől a végéig székből-kiesősen szuperizgalmassá lehetne tenni a filmet, és nemcsak az az egy-két jelenet javulna meg, amit a néző is észrevett. Ezt akár még meg is lehet tenni egy DVD-kiadás alkalmával. Sajnos eddig a rendezői változatokat nem úgy ismertük meg, hogy rövidebbek lennének. (Lásd az eredeti Holtak hajnalát, ahol az első, hevenyészett vágást nevezik rendezői változatnak a rendező által jobbnak tartott második változat helyett.)

Operatőr

Persze ez még nem elég az igazi, true, echte, valódi Indiana Jones fílinghez. Állítólag Janusz Kaminski alaposan tanulmányozta a régi Indy-ket, hogy ezt a filmet is úgy fényképezze, mint azokat. Hát, nem igazán sikerült. A régi trilógiában egy viszonylag egyszerű módszert alkalmaztak: az események alakulása szerint két
végletes stílus között ingadozott a film. Amikor éppen semmi izgalomra okot adó dolog nem történt, akkor a legunalmasabb, amerikai, dallasos stílussal volt felplánozva az egész. Amikor azonban bármi is a legkisebb izgalomra okot adott, rögtön kránokkal, fahrtokkal és svenkekkel produkáltak minél több, minél izgalmasabb
belső vágásokat. Persze ez az Utolsó kereszteslovagban, ami már inkább egy utólagos újra, egy ráadás kísérlet volt a nagy durrantásra hasonlóan a Kristálykoponyához, feloldódott egyfajta természetességben. Hát, a Kristálykoponya esetében már teljeséggel feloldódott, így aztán nincs olyan sok brutálisan látványos jelenet, mint amikre emlékezhetünk – és ez sem a forgatókönyv hibája!

Forgatókönyv

No, persze a könyvön is lehetett volna csiszolni. Például, ha a tudást olyan kiemelt témául választották, hogy a
film több szálát is végigkíséri, akkor talán jobb lett volna a korábbi filmekből ismert "a végén csúnya halálnemmel elpatkol a főgonosz" című jelenetben nem egyszerű fizikai pusztulást szánni neki, hanem legalább valamiféle lovecrafti téboly úrrá lehetett volna rajta (de ez csak egy példa a számtalan más megoldás közül!). Ugyanígy egyértelműbbé lehetett volna tenni a különbséget a becsületes Indy és a "megszívom, mert
kapzsi vagyok" karakter között ahelyett, hogy ez a különbség csak pár méterben nyilvánul meg. A Kereszteslovag végén például egy jó kis hasadék volt a vízválasztó. Nem kellett volna se finomkodni, se félni az egyértelmű, nagyvonalú megoldásoktól, elvégre ez egy filmre vitt ponyva.